A hagymafélék termesztésének titka - A Vöröshagyma

A hagymafélékhez tartozó fajoknak nemcsak a tápértéke nagy, de a gazdasági- és háztartási jelentősége is.
Ha szeretnéd megtudni, mi a titka a kiváló termesztésüknek, olvasd el cikkünket!

Az Allium nemzetségbe tartozik a vöröshagyma (A. cepa), a fokhagyma (A. sativum), a manapság közkedvelt medvehagyma (A. ursinum), a póréhagyma (A. porrum), a metélőhagyma (A. schoenoprasum) és a mogyoróhagyma (A. ascallonicum).

Jelen blogbejegyzésben a vöröshagyma kiváló termesztésének lehetőségét kívánjuk bemutatni, majd folytatásban a többi hagymaféléket.

Na de mit is kell tudni a erről a növényről?

A vöröshagymát már időszámításunk előtt is ismerték. Délnyugat-Ázsiából származik. Jellegzetes ízét és fűszerező értékét az allilszulfid tartalma adja. Friss fogyasztásánál jelentős a C-vitamin tartalma is.

A vöröhagyma hazai helyzete:

Magyarországon az elmúlt bő két évtizedben a vöröshagyma termőterülete feléreharmadára zsugorodott. Míg hazánkban a rendszerváltáskor 6 ezer hektáron foglalkoztak vöröshagyma termesztésével, és mintegy 120–170 ezer tonna vöröshagymát termeltek, addig 2015-ben 2200 hektáron, megközelítőleg 60 ezer tonna vöröshagyma termett. A nagymértékű terület- és mennyiségi csökkenés leginkább a termesztés – tárolás – feldolgozás technológiai színvonalának csökkenésével, és az ebből adódó verseny hátránnyal magyarázható. A tradicionális Makó környéki termőtájból a hagymatermelés súlypontja egyre inkább áttevődik a Jászság, Bács-Kiskun megye, illetve a Kisalföld termőtájaira.
Magyarország vöröshagyma külkereskedelmi-egyenlege évek óta negatív. Jelenleg több ezer tonna vöröshagymát hozunk be Németországból. Miután beléptünk az unióba, tömegével jelentek meg a nagy multinacionális üzletláncok, amelyek a drágább magyar hagyma helyett olcsóbb importtal töltötték fel polcaikat. A hazai hagymatermesztést csak a korszerű fajták alkalmazásával és az öntözött területek növelésével lehetne újra jövedelmezővé tenni.

Három fő termesztéstechnológia:

Hagymatermő területünk három fő termesztéstechnológia között az alábbiak szerint oszlik meg:

Magról vetett (egyéves) – ez tűnik perspektívikusnak, de csak megfelelő fajta és intenzív technológia mellett. Ennek nagysága kb. 1500 ha.
Dughagymás – kényszer megoldás, csak ott alkalmazzák, ahol kevés a természetes csapadék és nincs lehetőség öntözésre. Ez az összes termőterület kb. 10 %-a, főként Makói fajtákkal. Jó íz- és zamatanyagai ellenére sem versenyképes az olcsó importtal szemben.
Áttelelő termesztés – lehetővé teszi az átmeneti áruhiány pótlását a piacon. Termőterülete kb. 400 ha.

Táplálkozásélettani hatása:

A vöröshagymából szárítmány, konzerv, püré, sült hagyma készíthető, de nyersen fogyasztva is kiváló élettani hatással rendelkezik, amelyek a következők: javítja az étvágyat, csökkenti a vércukorszintet, gyulladásgátló hatású, vizelethajtó és bélféregűző. Vitaminjai közül kiemelést érdemel a B1- (0,05 mg), B2- (0,03 mg) és C-vitamin (20 mg) tartalma. Allilszulfid (kéntartalmú vegyület) tartalmának köszönhető csípőssége és baktériumölő hatása. A vöröshagymát általában feldolgozva, szárítmány, konzerv, püré, fűszerkeverékek formájában fogyasztjuk, de nyersen is kiváló élettani hatással rendelkezik. Hatóanyagai szív- és érrendszeri bántalmakra, valamint egyes kutatások szerint antioxidáns tartalma a daganatos megbetegedések megelőzésére is alkalmas lehet. Továbbá koleszterinszint csökkentő anyagai mellett, a káros baktériumok felszaporodását is gátolja.

Környezeti igénye:

Hőigénye:

Hidegtűrő növény, csírázása már 5°C-on megindul, és -6°C-on sem károsodik. A fejlett növényekben nagyobb lehűlések sem okoznak kárt, ez teszi lehetővé az áttelelő termesztést. Ha a dughagymát 4–12°C közötti hőmérsékleten, 2–6 hétig tartjuk, vernalizálódik, azaz magszárat fejleszt. Ez a dughagymás termesztésnél káros, mert az áruhagyma előállítás évében fejlődő magszár jelentős minőségromlást okoz, ezáltal a hagyma tárolásra, és értékesítésre alkalmatlanná válik. Ennek megelőzésére a dughagymákat hőkezelni kell, ehhez 30–38°C-on történő tárolást végzünk, melynek hossza függ a hagyma átmérőjétől.

Fényigénye:

Az északi fajták 14–16 órás nappalokat, míg a déli származásúak 12 órás megvilágítást igényelnek.

Vízigénye:

Mérsékelt, mert a viaszos levélzet csökkenti a párologtatást. Ez a magyarázata, hogy a dughagymás termesztés akár öntözés nélkül is kivitelezhető, míg a helyrevetéses termesztés csak öntözött körülmények között valósítható meg. A tenyészidő utolsó hónapjában nincs vízutánpótlás, mert másként jelentősen csökken a tárolhatóság és elhúzódik az érés ideje.

Tápanyagigénye:

A talajvizsgálati eredményektől függően egyéves termesztésnél 120 kg N, 100 kg P2O5 és 250 kg K2O hatóanyag kijuttatását kell tervezni. A túl sok nitrogén csökkenti a tárolhatóságot, míg a kálium kedvezően hat ezen folyamatra. A megfelelő foszforellátottság jobb minőségű burokleveleket eredményez.

Termesztési módok:

egyéves áruhagyma előállítás helyrevetéssel
kétéves termesztés – dughagymáról
áttelelő hagymatermesztés

KÉTÉVES TERMESZTÉS:

A terület kiválasztásánál követelmény a gyommentes terület, az egyenletes talajfelszín és a jó talajszerkezet. Szervestrágyázott elővetemény nem javasolt, mert gyomosít, rontja a tárolhatóságot, továbbá Fusarium- és fonálféreg fertőzés forrása lehet.

Vetés – március eleje, miután a talaj felszáradt. A vetőmagot 2–3 cm mélyre helyezzük a talajba. A vetést 5 cm-es sortávolságra, ikersoros vagy ágyásos elrendezést alkalmazva végezzük, 50 cm művelő utat hagyva. A szükséges vetőmagmennyiség 90–100 kg/ha.

Gyommentesen tartás – elsőként vegyszeresen, vetés után, de kelés előtt végezzük el a kelő gyomnövények eltávolítását, melyet később 2–3 alkalommal talajlazítás követ. Állományban csak a lomblevelek megjelenése után végezhető vegyszeres kezelés, amikor már a viaszréteg megjelent a leveleken.

Öntözés – kéthetente 20–30 mm-es vízadagokkal. Ennek a termesztési módnak a kialakulását az határozta meg, hogy Makó környékén a területeket nem tudták öntözni, így az egyik évben dughagyma méretig, a következő évben áruhagyma előállításig jutottak el. Ezáltal a hagyma természetes csapadékellátás mellett is kellően ki tudott fejlődni, nagyobb lett a szárazanyagtartalma, valamint nőtt az íz- és zamatanyagok mennyisége.

A szedés idejét jelzi, amikor ¾ részben megdőlt a szár, ekkor a hagyma nyaki része megpuhul és a még zöld lombozat elfekszik a talajon.

Növényvédelem:

Kórokozók:

Peronoszpóra – keléstől június végéig számíthatunk a fertőzés megjelenésére. Tünete – sárgászöld foltok, később szürke bevonat a leveleken. A védekezés során réz tartalmú szereket használhatunk.
Fuzárium – szántóföldön és tárolóban egyaránt károsít. Tünete – a hagymafej alapi részen rózsaszín bevonat alakul ki. A fertőzés terjedhet vetőmaggal, de a talajban is áttelelhet. Ezért kiemelt jelentőségű a vetőmag csávázása és a vetésforgó pontos betartása.
Hagymarozsda – a levelek felületén megjelenő szaporító képletek, melyek később szöveti elhalást okoznak.
Botritisz – a hagymafej szürkésbarna rothadása, amely a hagyma érésekor, főként csapadékos időben jelentkezik.

Kártevők:

Kártevők közül a legjelentősebbek – hagymalégy, dohánytripsz, szárfonálféreg.

Tárolás:

Az őszi felszedésű vöröshagyma precíz tárolást igényel, hogy legalább a következő év júliusáig meg lehessen őrizni a termést jó minőségben. Ennek feltétele az érett, ép, egészséges és sérülésmentes hagyma betárolása. Ehhez az optimális tárolási hőmérséklet -2°C és + 5°C között van, mellette intenzív légcserét kell biztosítani, hogy a páratartalom 60–70 %-ra csökkenjen.